Persze, hogy van! Hangzana a válasz a vérmes dunai horgászok szájából, akik nem rettennek el sem a rossz időtől, sem az anyagi áldozatoktól, sem a borzalmasan nagy vízfelülettől, sem a rohanó folyó erejétől, sem pedig a fogyó dunai halállományról szóló híresztelésektől. Rajtuk kívül, azonban inkább csak efféle véleményekkel találkoznánk a nagy sodrásban űzött dunai horgászattal kapcsolatban:

-Videókon látom, hogy fognak halakat, de nekem nem igazán sikerült eddig.

- Nincs hal, inkább tóra járok.

- Van még hal, de már csak a töredéke annak, ami fiatalkoromban volt, amikor még a Totyával minden este megfogtuk a 3-4 süllőt.

- Csak néha fogok, de szeretek a parton lenni, úgyhogy lejárok.

Címkérdésünk inkább költői, a valódi kérdést így lehetne feltenni:

Mire számíthat a hobbihorgász a nagy Dunán?

A kérdés megválaszolásához saját élményeimből vonok tanulságot. Négy éve kezdtem a nagy Dunán horgászni főleg feeder technikával. Első évben fogtam körülbelül 3 kg halat, főleg keszegfélét. Ez nem sok, bár nem is jártam olyan nagyon gyakran horgászni. Második évben ez a szám 5 kg körül alakult és megfogtam első dunai pontyomat, igaz, szerény 28 cm-es méretben:)). Harmadik évben jelentős hozam növekedéssel 15 kg-ot értem el. Ez persze egy dunai nagy menő számára egy-két horgászat termése, de én a mennyekben jártam. Ráadásul a régóta áhított márna fogások is bejöttek. A nagy áttörés azonban idén következett be, amikor is kis túlzással bármennyi keszegfélét és márnát foghattam volna, ha akartam volna, de még a balinok terén is jelentős tapasztalatokat szereztem. Idén állítottam fel eddigi legeredményesebb horgászatommal a 9 márnás csúcsot. Erre talán már a dunai nagy öregek is biccentenének, persze egy-egy versenyhorgász számára időnként ennek a többszöröse is beficcen. 

Tehát van hal, de nekem négy évembe telt, míg a békés halak horgászatának területén annyi tapasztalatot  és tudást gyűjtöttem, hogy nagy valószínűséggel jókor leszek, jó helyen és a megfelelő készséggel, a megfelelő halra fogok horgászni. Persze, még rengeteget lehetne fejlődnöm, de az élvezetes hobbi horgászathoz már elégséges a tudásom. A négy év legfontosabb tanulságait szeretném most megosztani.

Az első és legfontosabb, hogy meg kell ismerni a Duna élővilágának szabályait. Vendégek vagyunk a Duna parton. A Dunát nem lehet megerőszakolni. Akkor fogsz halat fogni, ha megismered a természet összefüggéseit. Kezdve a célhal viselkedésétől, táplálkozási szokásaitól, a vízállás és a mederben található haltartó helyek közötti összefüggéseken át egészen az időjárás, a napszakok, évszakok jelentőségéig. Bonyolultnak tűnhet ez első hallásra, és tényleg bonyolult. A nagy dunai horgászatot nyugodtan hasonlíthatjuk a Rubik kockához. Mikor megérted végre egy oldal kirakásának nyitját és örülsz, rájössz, hogy még nem tartasz sehol. Szóval egy eredményes nagy dunai horgászathoz nagyon sok mindennek kell passzolnia. Elég ha a tíz tényezőből egy nem stimmel és ráfaragsz. Csalódottan ülsz a parton. Mondok erre egy példát:

Miután elolvastam egy cikk sorozatot a lapos, sóderes szakaszon történő márnázásról, kaptam magam és megvettem az abban ajánlott etetőanyagot. Megpróbáltam a cikkben említett időpontban a partra érkezni, megkezdtem a horgászatot és vártam a nagy csodát. Jókor voltam, jó helyen, jó felszereléssel, jó etetőanyaggal. Mégsem fogtam halat...Miért? Mert nem horgásztam elég pontosan, nem egy helyre koncentrálódott az etetőanyag és akkor még nem tudtam, hogy milyen fontos a folyóvízi feederezésnél a dobások sűrűsége. Hibáimra persze később jöttem rá. A történet jól illusztrálja mennyire fontos minden részlet.

Egy még érdekesebb példát hadd mondjak. Márnázni mentünk apámmal. Apám nem igazán jártas egyenlőre a feederezésben, így nem sok gondot fordított a már említett pontos horgászatra. A parton összesen hárman horgásztunk. Egy általam az újságokból felismert profi horgász, én és apám. A profi horgász fogott legalább 25 márnát amíg ott voltunk, én fogtam 2 márnát és egy szép leánykoncért, apám semmit. Az eredményemmel amúgy más esetben elégedett lettem volna, de a profi horgász teljesítményének a tükrében elég gyengének éreztem. Nem mintha versenyezni mentünk volna. Ugyanazon a partszakaszon voltunk, ugyanazt a sávot horgásztam mint ő, pontosan horgásztam, de a sok részletből valamit ő jobban tudott. Például a helyzethez jobban igazította az etetőanyagját, jobb ritmust választott, sikerült egy medertörést megtalálnia és pontosan meghorgásznia....Tanulságos volt.

Térjünk vissza  a halak mennyiségének kérdésére. Lakóhelyem közelében él egy idősebb férfi, aki egy Duna parti szolgálati lakásban él. Hívjuk most őt Bélának. Béla és/vagy barátai egész nap horgásznak. Kenyérrel etetnek és a hajókikötő ponton széléről horgásznak gilisztával békés halra és gébbel ragadozóra. Mivel két-három naponta arra sétálok a kisgyerekemmel, összeismerkedtem velük. Jófej emberek. A lényeg, hogy gyakorlatilag tudtukon kívül egyfajta módon tesztelik a vizet: Mennyi halat lehet fogni, ha egy helyen etetsz és állandóan bent van egy-két bot? Eredményeik sok mindent elárulnak a dunai halak mennyiségéről és fogási esélyeinkről. Az első nagy tanulság, hogy szeszélyes a Duna, a halak periodikusan nagy csoportokban mozognak. Béláék módszerével rengeteg halat lehet fogni, ha épp arra vetődik egy nagy csapat. Ilyenkor fognak mondjuk 20 kg szilvaorrú keszeget egy reggeli horgászat során, azokat is alapvetően nagy horgokkal, vastag damillal, tehát nem fifikás kifinomult módszerekkel. Aztán csönd órákig, de akár NAPOKIG is!!! Majd jön három süllő majdnem egyszerre. Megint csönd..Két harcsa...Egy 4kg-os ponty... szünet...15 kg dévér...szünet...5 márna...stb. Ez így megy tavasztól őszig. Szoktam is egyikükkel viccelődni, hogy mielőtt beindulna a nagy üzem szóljon és megyek...Tehát gyakorlatilag nulla anyagi befektetéssel éves szinten sok halat fognak, de ehhez egész nap a közelben kell lenni és azt is el kell tudni fogadni, hogy akár napokig is eltarthat a csend. Ez egy életforma, dolgozó ember ezt nem tudja megtenni. A történet viszont jól mutatja, hogy a Dunán nem lehet úgy horgászni, hogy minden héten szombat délelőtt van három óra szabadidőm és mindig akkor megyek, mert lehet, hogy egész évben nem fogsz majd semmit. A Dunára akkor kell menni amikor kedvező a helyzet a már korábban említett szempontok alapján. Ez lehet, hogy kedd hajnali öt, vagy szerda déli tizenkettő. Ha erre nincs lehetőségünk, akkor viszont bizonyos dolgokkal egy kicsit javíthatjuk esélyeinket, de ez egyenes arányosságban növeli az anyagi ráfordítást. Ugyanis jó minőségű etetőanyaggal, sok élőanyaggal (csont, giliszta) és persze sebészi pontosságú horgászattal kevésbé ideális esetben is horgunkhoz tudjuk csalni a környéken tartózkodó és talán nem túl éhes halakat is, de egy ponton túl, mint említettem, nem lehet kierőszakolni a Dunából a halat.

Béláék módszerén kívül még két lehetőségünk adódik. Az egyik, amit a kisnyugdíjasok szűkös anyagi helyzetüknél fogva próbálnak, hogy sok éves tapasztalatukat latba vetve igyekeznek a legkedvezőbb időszakokban partra érni és kevés etetőanyaggal, kis anyagi ráfordítással viszonylag eredményesen horgászni. Ez néha bejön nekik, de inkább az egy-két keszeges horgászatok ezek. Talán éves viszonylatban nem jönnek ki rosszul, de sok az üresjárat. A másik lehetőség az, ha a versenyhorgászok mintáját követve, sok és minőségi etetőanyag összeállítással, éppen ezért sok anyagi ráfordítással horgászunk megpróbálva az adott helyzetből a legtöbbet kihozni. Így se garantált a siker, így is lehet betlizni, de tudással és tapasztalattal a háttérben a kudarc ritkán esik meg velünk. A horgászatok nagy része így tudatos és élvezetes tevékenységgé válik. Ennek ára van, mind anyagilag, mind emberileg. Tanulni és fejlődni kell... Ma már úgy vagyok vele, hogy inkább ritkábban megyek, de akkor rászánom azt a nagyobb fájó összeget és élvezem az egészet, mint, hogy sokszor menjek és sokszor csalódjak.

Összegezve elmondható, hogy sok hal van a Dunában, de nem könnyű megtalálni őket. A dunai halat ugyanis megtalálni nehezebb, mint megfogni. Ha azonban hajlandóak vagyunk megfizetni az árát, legyen az idő, pénz, vagy tanulás, esetleg mindhárom, olyan élményekkel gazdagodhatunk, melyekkel egy telepített horgásztó sem tud megajándékozni. A nagy dunai horgászat magas szinten szellemi, testi, stratégiai és lelki élmény egyben. Bár cikkem alapvetően a békés halak horgászatát érintette, sok minden belőle igaz a rabló halas horgászatra is, de ha lehet fokozni, az még többet követel a horgásztól minden téren.

A dunai horgászat iránt érdeklődőknek mindenképpen ajánlom a Haldorádó horgászportál (www.haldorado.hu) ide vonatkozó írásait és Döme Gábor folyóvízi kalandjainak videóit. Ezekből minden fontosat meg lehet tanulni.